Harcsa-gyros pitában

Mikor együnk gyrost, ha nem nyáron? A strandok, fürdők büféinek kínálatából nem hiányozhat az eredetileg görög étel, melytől mára már jelentősen eltér mindenki, az elkészítés módja, a gyros ízvilága is más és más minden vendéglátóhelyen. A jellemzően strandkaja azonban otthoni körülmények között is kivitelezhető, sőt egyáltalán nem érzem, hogy szentségtörés mindezt halból, esetünkben harcsából összeállítani. A HelloHal nem arról híres, hogy percre pontos leírást ad az előkészítés, kivitelezés időtartamára, de most állítom, hogy előkészülni háromszor annyi volt, mint sütni és tálalni, de összesen a fél órában benne voltam. Emlékeim szerint még valamikor június közepe körül fogtam a Tiszán egy kisebb, négy-öt kilós harcsát, melynek húsa lefagyasztva a hűtőben lapult. Azért is emlékeztem rá pontosan, mert olyan zsenge, fehér színű filé volt, hogy a harcsatömbök között is felismerhetővé vált. Fejest ugrottam a fagyasztóládába és megkerestem, kiolvasztottam, feldaraboltam. Ennyi történt egy nappal a harcsa-gyros vacsora előtt.

Miért választottam a harcsát a gyroshoz? A harcsa húsa szálkáktól mentes, megfelelően letisztítva a zsírok és a vörös húsrészek esetleg kellemetlen íze is elkerülhető. A szálkátlan halak közül talán a legtöbb vizet tartalmazza, ezért megfelelő sütés mellett az ízeket és zamatokat jól tartja. A harcsafilét apró kockákra vágtam. Vásároltam fűszerkeveréket, melyet két kanál olívaolajjal és két gerezd présen átnyomott fokhagymával összekevertem és kézzel bedörzsöltem vele a halat a sütés előtt egy órával. A munka nyugalmasabb része következett, megmostam, megtisztítottam a zöldségeket és feldaraboltam, felkarikáztam valamennyit. Egy kígyóuborkát pedig lereszeltem és besóztam. Bevallom, krumplit csak a fotózás kedvéért sütöttem, persze elfogyott mind egy szálig, de az egészséges táplálkozás jegyében ezt igazán elhagyhattuk volna. A megjelenő többes szám már vacsora vendégeimre utal,  akik aktívan kivették a részüket a terítésből. Még napközben meglátogattam egy strandon büfét üzemeltető ismerősömet, akitől pitát és csípős szószt kunyeráltam, gondoltam könnyítek a helyzetemen, ennyi csalás belefér. Így azt nem tudom leírni, hogy a csípő szósz miből készült. Már csak meg kellett sütnöm a harcsát.

A sütésnek technikája van, mely igen egyszerű, de hihetetlenül fontos. A teljesen száraz serpenyőt forróra fel kell melegíteni. Mindössze egyetlen kanál olívaolajat öntöttem bele, és egyből rátettem a halat, melyet nem szabad piszkálni. Amikor úgy éreztem, hogy lepirult az alja, akkor óvatosan átforgattam, majd talán még egyszer és kész. Nem esett szét, nem törött össze a halhús és nem volt öt perc az egész művelet, melynek a végén apróra vágott friss kaprot dobtam a harcsához. A hal így nem száradt ki, pont annyira lett kérges, amennyire szerettem volna, az ízeket pedig szépen magába zárta.
Elkészült a harcsa-gyros tálban és pitában is.

Íme a megszokottól eltérően sokkal több fotó: