Halvacsora beszámoló képekkel

Na, de kezdjük az elején. Attilával, a HelloHal oszlopos szakácsával már a tiszaörvényi Halfalatozóban elkezdtük a munkát, egy nappal a vacsora előtt. Amit csak tudtunk előkészítettünk úgy, hogy a létszám az utolsó pillanatban is változott még. Végül 50 főre terveztünk, nem akartunk zavarban lenni, ha esetleg az utolsó pillanatokban még jelentkezik valaki. A Jazz Caféban, a vacsora helyszínén már másnap délben elfoglaltuk a helyünket és nekiálltunk a tálalásnak, az utolsó simításoknak.

 Megtálaltuk a sushit, melybe nem nyers hal került, de legközelebb meglépem, ígérem. A harcsát konfitáltuk, kihűtöttük, így tekertük be a noriba. A gyömbért már előző nap besavanyítottuk. A kis sushicsónakok elég hamar elkészültek így.

A koktélos pohárban tálalt koktélsalátát csak az utolsó pillanatban rakhattuk össze, hogy a szép friss zöld levelek nehogy összeessenek.

A pisztrángtatár vitte el a legtöbb időt, ez volt a legaprólékosabb munka.

A batáta, a tészta és a hal triójához pedig az este alatt ott is kellett hagynom a vendégeket, akik ezt természetesen nem nézték rossz szemmel, merthogy ezen az estén is meséltem a halakról, a halfogyasztással kapcsolatos tapasztalataimról, a halbeszerezhetőségről, a halászat megszüntetéséről és kifiléztem egy pisztrángot is, melyből csipesszel kikapdostam a szálkákat és a pisztrángtatárt is gyorsan összedobtam, hogy mindenki lássa, nem olyan borzalmasan nehéz dolog ez.

A harcsapaprikáshoz afrikai harcsafiléket és folyami harcsafiléket is megsütöttünk rostlapon. Rostlapon, mert ez nem egy hagyományos harcsapaprikás volt. A csusza is rostlapon sült és a vendégek maguknak rakták össze az ételt. Megkóstolhatták mindkét harcsahúst. Legnagyobb örömömre senki sem idegenkedett az afrikai harcsafilétől. Sőt, van aki kifejezetten megkedvelte. Mikor az árát is elmondtam igazi kedvenc lett, pont harmada a filé ár a folyami harcsához képest.

A programot egy klassz desszerttel zártuk, sok borral és jó beszélgetéssel.

Figyelem Cegléd, ősszel jövök újra!
A szuper fotókat köszönjük Szlávik Benjinek!