Az őszi Tisza…Szabolcs szemszögéből

Érdekes lélek a horgászlélek. Télen a tavaszt várjuk, tavasszal a nyarat, nyáron az őszt és így tovább. A radaron is mindig azt a halat véljük látni, amit éppen fogni szeretnénk. Vicces, nem? Mióta „vállalkozó” lettem és eldöntöttem, hogy brandet építek és sikerre viszem a HelloHalat, továbbá tényleg missziónak tekintem a hazai halfogyasztás népszerűsítését, azóta elveszítettem az életemet, a szabadidőmet. Nincsenek hétköznapok, hétvégék, lassan már évszakok sem. Félreértés ne essék, ez itt nem a panasz helye, bár polemizálhatnék arról, hogy rendjén van-e ez így vagy sem, az azonban biztos, hogy míg harmincas éveimben évi 80-100 napot is tudtam horgászni, addig mára ez a szám 20 alá csökkent. A horgászat sikere pedig alapvetően 3 tényezőn múlik:

1. a halak biológiájának, viselkedésének ismeretén, továbbá azon, hogy erre az évszakok változása, a vízállás és vízhőfok változása, valamint a különböző frontok miként hatnak
2. a kitartáson, állhatatosságon (ehhez kell a sok szabadidő)
3. hiten

Ha a háromból bármelyik hiányzik, nagyon nehéz lesz halat fogni. Az első pontban leírtakat úgy megtanultam, mint az 1 x 1-et. Ez a legfontosabb, de mit sem ér a 2. pont nélkül. És bár minden nap lélekben vízen vagyok, még most is nagyon furcsa, hogy ott vagyok a kikötőben az üzlet miatt és legfeljebb a csónakból a vizet tudom kimerni. Hogy pecabotjaim bepókhálósodnak, az már tényleg a vicc kategória. Szeptemberben meleg volt, lassan csökkent a vízhőfok, így októberre marad néhány nap harcsázás. A folyómederben megjelenő kapitális bajszosok elejtése emlékezetből sem könnyű. Hiába tudom mit csinálnak, mit esznek, mikor hol vannak, óriási ez a víz ahhoz, hogy egynapos, félnapos pecával megtaláljam őket. És akkor még nem beszéltem arról, hogy ősszel mennyire jellemzőbb a napszakhoz köthető táplálkozásuk. De a 3. pontnak megfelelek, hitem töretlen, így a sárguló, lehulló levelek mellett engem is sodorni fog a víz.