Az én rántott süllőm

Biztosan mindenki azt gondolja, hogy egy rántott halat nem lehet elrontani. Egy rántott szeletet, vagy egy rántott csirkecombot is el lehet, de nagyon.

Ezért pár jó tanács következik, én hogyan csinálom.

Először is a hal nem bécsiszelet. Sem klopfolni nem kell, sem tányérnyi méretűre vágni, sem papír vékonykára. Hosszas kísérletezés és nagyon sok vélemény hatására döntöttem úgy, hogy kétújjnyi méretűre darabolom a filét. Süllő esetében bőr nélküli filét, igaz más halat sem rántanék bőrösen. A kétújjnyi méretnek két fő oka van, az egyik, hogy kényelmesen harapható, a másik, hogy a panír és a halhús aránya így a legmegfelelőbb. A sózás (gazdagon) nem maradhat el. Meglátjátok, az összes sót fel fogja venni és még utánsózni is kell legtöbbször. Persze hagyjuk állni a filét a sózást követően. A panír lehet klasszikus: liszt, tojás, zsemlemorzsa. Közvetlenül sütés előtt panírozzunk és a tojást is sózzuk enyhén. Hogyan süssük? Én csak fritőzben, otthon is! 180 fokra melegítem az olajat és szép barnára sütöm, így a hal is biztosan megsül. Serpenyőben nehezebb eltalálni azt a hőfokot, amikor nem ég meg hirtelen a panír és már elég meleg ahhoz az olaj, hogy ne szívja meg magát a bunda. Természetesen papírtörlőn itassuk le az olajat és frissen tálaljuk.

Legutóbb brokkolipürét és párolt batátát készítettem hozzá.