Véget ért az idei szezon

Még nem az évet, csak a 2018-as szezont zárjuk a tiszaörvényi Halfalatozóban. Elképesztően sok minden történt a nyáron és nagyon gyorsan eltelt. Az az igazság, hogy a Tisza-tó, mint turisztikai desztináció egyre népszerűbb. Jól látható ez a fejlesztésekben is, beruháznak a kikötők, egyre több a magán szálláshely, kiadó apartman, és a turisztikai attrakciók is jól prosperálnak. A kerékpárosok soha nem látott mértékben fedezik fel a Tisza-tavat körbekerülő kerékpárutat, egy statisztikát már nyilvánosságra hoztak, eszerint dupla annyi kerékpárost számoltak eddig, mint tavaly. A 33-as úton Poroszló és Tiszafüred között is elkezdik építeni a biztonságos kerékpárutat, mely további löketet adhat.  A kerékpárútról itt tudtok bővebben olvasni. 

A HelloHal is hatodik szezonját zárta a gát tövében álló Halfalatozóval. Egyre ismertebbek vagyunk, remélem egyre népszerűbbek is. Nagyon sok munka van abban, hogy ennyi étel hiba nélkül kimenjen 5 hónap alatt. Óriási terhelést kaptunk a vendégektől a nyáron. Jól példázza a feldolgozandó halakra fordított napi időkeret. Tavaly átlagban másfél óra alatt elkészültem vele reggelente, idén 2-3 óra is kellett, hogy minden feldarabolva, besózva, pácolva a hűtőben várja a hazai halra éhes vendégeket. A szezon elejének és végének az a sajátossága a rövid nappalok miatt, hogy mindenki egyszerre, általában ebédidőben szeretne enni. Előfordult, hogy 100 ételrendelés volt bent a konyhán, persze, hogy nő a várakozási idő, mi sem tudtuk mindig felvonultatni a szükséges dolgozói létszámot egy-egy napra, így egyből jön a konyhán a kapkodás, a teraszon várakozó vendégek részéről meg a türelmetlenkedés és a büntetés, azonnal, kíméletlenül kapjuk a negatív beírást… Ez van, ezt tudomásul kell vennem. Amúgy is a legtöbb ágazatban elképesztő a munkaerőhiány, főleg a szakképzett munkaerő hiánya. Ez bennünket is sújt és nem is tudom mi lesz a megoldás. Eszközökben, gépekben lehet fejlődni, de az a burgonya magától sosem fog bekerülni az olajsütőbe..

Próbálkoztunk új ételek bevezetésével is. A Fishboxot nagyon szerettétek, kicsit csiszolva rajta megtartjuk jövőre is. A kecsege nehezen beszerezhető a megfelelő minőségben és méretben, így nem tudom még mi lesz a sorsa. Többször volt belőle hiány a szezonban. A Fishcake-et nem sikerült bevezetnünk, így elengedjük. Lehet, hogy csak a neve nem volt egyértelmű és nem adta el magát. A már eddig is nagy kedvencek közül halkolbászból brutális mennyiséget gyártottunk, abból úgy tűnik sosem elég. És nincs rendelés fish & chips és harcsa-gyros nélkül sem. Kár, hogy nem számoltam hány hektó sörből készült sörtészta 🙂 A halak beszerezhetőségében továbbra sincs változás, szerintem nem is lesz. Afrikai harcsát és pontyot bármikor lehet venni, a többi halfajtával sokat kell foglalkozni, hogy jó minőségű és megfelelő mennyiségű legyen belőlük. Egyértelműen az afrikai harcsa a jövő, még akkor is, ha a Tisza partján egy a Tiszában nem élő halról kell beszélnünk. Senki se idegenkedjen tőle, elképesztően jó minőségben állítják elő a közeli tiszacsegei telepen. A jelenlegi törvényi szabályozás ezeket a kereteket engedi, melyről igen sokat beszélgettem veletek, amíg a rendelésetekre vártatok. A sztenderd kérdés még mindig naponta érkezik felénk: ezek a halak a Tiszából valók? Nem. Nincs már természetes vízi halászat Magyarországon, a horgász nem adhatja el zsákmányát. Más kérdés, hogy nem is próbálkoznak eladni, mert keveset fognak. A közeli haltermelők a tőlünk 300 méterre található Horthy csatornából kapják a vizet, mely a Tisza vizét továbbítja.

A Halfalatozón túl is volt élet és munka. A „Kapj Rá!” halfogyasztást népszerűsítő országos kampány részeként 3 napot voltunk a Tiszafüredi Halas Napokon és kettőt a Nemzeti Vágtán Budapesten. Nálunk járt Miklósa Erika operaénekesnő, akinek a kérésére halas töltött káposztát készíthettem úgy, ahogy azt nagymamámtól és édesanyámtól tanultam, azaz szabolcsiasan édes káposztában, paradicsomosan. A Fördős Zé nevével jelzett SK (street kitchen) magazin tavaszi számában három recepttel mutatkozhattam be. Az idén is jelen voltunk Szolnokon a Tiszai Hal Napja városi rendezvényen. A nyár elején volt az esküvőnk, a mézeshetek csak most következnek a szezonzárás után, de az esküvő kitűnő alkalom volt arra, hogy egy Halbárt pattintsak a vendégeknek tesztelés céljából. Olyan jól vizsgázott, hogy a jövőben rendelhető lesz partikra, alkalmakra, állófogadásokra, vagy csak úgy. A szezon záró pillanata igazán emlékezetesre sikerült: országunk legsikeresebb és szerintem legismertebb séfje, Széll Tamás  libbent be, hogy horgászbarátjával egyenek egyet. Ők voltak az utolsó vendégek 2018-ban.

A télen többet foglalkozom majd a szűkebb környezetemben, Cegléden élő barátokkal, ismerősökkel. Szervezek halvacsorát a klasszikus halételek jegyében, kitelepülök a Ceglédi Advent nevű rendezvényre is. 2019 elején szeretnénk egy pop-up rendezvényt a Halfalatozó teraszán is, de erről majd később, és minden energiámmal készülök a 2019-es nyitásra, melyet Húsvétra tervezek. Aki szeretne velünk dolgozni, az már most jelezze 🙂 És hozzon magával mindenki még két embert. Ez lesz a szűk keresztmetszet, ebben biztos vagyok.